A fonott tömlőkre jellemzően alkalmazott szabványos előírások a GB/T 23448-2009 vagy a JC 886-2001. Mivel ezeket a tömlőket elsősorban szaniterek vagy ivóvízrendszerek vízellátására használják, ahol a víz a tömlőn való áthaladás után közvetlenül érintkezik az emberi bőrrel vagy közvetlenül elfogy, a belső cső anyaga (amely érintkezik a vízforrással) kritikus jelentőségű.
A jelenlegi nemzeti szabványok és az Építésügyi Minisztérium szabványai előírják, hogy a belső tömlők anyagainak meg kell felelniük a GB/T 17219-1998, *Az ivóvízellátó és -elosztó rendszerek berendezéseinek és védőanyagainak biztonsági értékelésére vonatkozó szabványnak*, annak érdekében, hogy a vízforrás szennyeződésmentes maradjon.
Európában Németország különösen szigorú követelményeket támaszt a fonott tömlőkre,-különösen az ivóvízellátáshoz kapcsolódó-tömlőkre, amelyek előírják, hogy a belső csövön alá kell vetni a W270 mikrobiológiai toxicitási tesztet. E szigorú követelmények értelmében a hagyományos nyersanyagok, mint például a PVC és az EPDM már nem minősülnek megfelelőnek. Következésképpen az európai piacon széles körben elterjedt legújabb belső csőanyagok elsősorban a szilikon vagy a PEX{5}}B csövek. Tekintettel a szilikoncsövek viszonylag magas költségeire, a PEX{7}}B csövek az európai piac jövőjének domináns trendjévé válnak,{8}}ez a tendencia más fejlett országokra is kiterjed, beleértve az észak-amerikaiakat is.
